Biró szép Anna
(Székely ballada)
Ehol eszik iszik három szép katona
Aj Biró Pannának kötött kapujába
Azon csak kimene aj Biró szép Anna
Hová valók vagytok három szép katona
Nem is igen közél nem is igen messzi
Csak a Maroson túl mező-detrehemi
Hát ismeritek-é az én édesemet
Az én édesemet Hajdu Benedeket
Ismerjük ismerjük jó legénybarátunk
Jó legénybarátunk kenyeres pajtásunk
Valamit üzennék megmondanátok-é
Valamit küldenék odaadnátok-é
Mü bizon nem viszünk nem is mondunk semmit
Jöjj el te is velünk Mező-detrehemig
Várjatok hát kicsit három szép katona
Még felőtözködöm innepi gunyámba
Innepi gunyámba vont arany szoknyámba
Kajszén katrincámba szép piros csizmámba
Fátyol keszkenőmet kössem a fejemre
Kevés kőtő pénzem tegyem a zsebembe
Mikor menyen vala udvar közepéig
Fátyol keszkenője elhasada végig
Aj Biró szép Anna szóval kérdi vala
Anyám édesanyám mi legyen az oka
Ág nem érintette szél nem fuvintotta
Szép fátyol keszkenöm mégis elhasada
Szóval igy felele az ő édes annya
Ne menj el leányom nem igen jó jel az
Biz elmenyek anyám aj én édes anyám
Hadd lássam még éccer az én kedves mátkám
Mennek mennek addig mennek jódarabig
Míg eccer eljutnak a jegenyefáig
Szóval mondja vala a nagyobb katona
Üljünk le üljünk le aj Biró szép Anna
Bizon nem ülök én bizon nem ülök én
Mennek mennek addig Citrom patakáig
Míg esmét igy szóla nagyobbik katona
Üljünk le üljünk le aj Biró szép Anna
Ahajt leülének hogy megnyugonnanak
Hogy megnyugonnának ennének innának
Álomba borula aj Biró szép Anna
Sugni búgni kezde nagyobbik katona
Öljük meg öljük meg kedves jóbarátim
S osztozzunk a pénzin drága szép gúnyáin
Szóval mondja vala a nagyobbik társa
Bizon nem bánom én bizon nem bánom én
Szóval mondja vala az ő kisebb társa
Bizon nem ölöm én bizon nem ölöm én
Bizon ha nem ölöd ölünk mü tégedet
Bizon nem bánom én bizon nem ölöm én
Hallá álomneszszel haj Biró szép Anna
Ne ölj meg ne ölj meg három szép katona
Háromszáz forintom azt is nektek adom
Azt is nektek adom s senkinek se mondom
A nagyobb katona bicskát elékapá
Hasának akasztá torkáig hasítá
A holtról lefoszták a sok drága gúnyát
Kardokra facsarták s karokra hajiták
Hajdu Benedek is felnyergelé lovát
Felnyergelé lovát hogy kövesse útját
Felfordula frissen piros pej lovára
Ugy hántassa magát a Maros partjára
A Maros partjára egy fa árnyékába
Ott réá bukkan a három katonára
Jó napot jó napot hajdulegényeknek
Jó napot jó napot Hajdu Benedeknek
Szóval felkérdezi nagyobb hajdulegént
Honnan jöttök mostan három hajdulegény
A Maros vizin tul Nyárád vize mentén
Temetésen voltunk nénénk temetésin
Onnan hozzuk mostan amit itt nálunk látsz
Háromszáz forintot s a sok ékes gunyát
Ismerem ismerem a sok ékes gunyát
Bizon megöltétek aj Biró szép Annát
Szóval mondja vala nagyobb hajdulegén
Bizon nem öltük mi bizon nem öltem én
Szóval mondja vala az ö nagyobb társa
Bizon nem öltük mi bizon nem öltem én
Szóval mondja vala az ő kissebb társa
Bizon megölték ők bizon megölték ők
Ingem is akartak de ingem elhattak
Ingem is akartak de ingem elhattak
Hajdu Benedek is megragadá őket
Gyertek a biróhoz Vasba verék őket
Még eccer fordula kissebbik pajtáshoz
Vigy el ingem vigy el én kedves mátkámhoz
Pejparipám tiéd nyeregszerszámokkal
Ékes őtözetem háromszáz forinttal
Csak vezess el engem csak mutasd meg nekem
Hol van az én mátkám az én szép jegyesem
Mennek mennek addig Citrom patakáig
A keserves gyászos nagy halom sirjáig
Amikor meglátta az ő kedves párját
Az ő kedves párját Biró szép Annáját
Nem sírt nem könnyezett csak csókolja vala
Csak csókolja vala s szóval mondja vala
Vérem a véreddel egy patakot folyjon
Testem a testeddel egy sirba' nyugodjon
Lelkem a lelkeddel menyországba jusson
Azzal az ő kardját csakhamar felüté
S beléereszkedék szép mátkája mellé