Betegen (Reviczky Gyula)
| Betegen szerző: Reviczky Gyula |
Mióta ez a kór lepett meg,
Gyakorlom ezt a nagy türelmet.
Harag, gyülölség, rossz indúlatok
Nem táplálnak; jámbor s szelid vagyok.
Magamba térve elborongok...
Megint egy rejtély, meg nem oldott,
Hogy a betegség, testünk' törve meg,
Gyógyít merev, kemény erkölcsöket.
Részvétre, irgalomra lágyul
A lélek minden nyavalyátul;
Mig sok jóléttő duzzadó legény
Közömbös, durva, részvétlen, kemény.
Hazát mérges kigyó, vadállat,
Gyilkos virág is ott találnak,
A hol a természet leggazdagabb.
Legtöbb az élet, legforróbb a nap...
Mely rontja a tüdőt, a májat:
A kór a szív javára válhat.
Nyomában jár a béke, kél a hit;
Istent imádni, tűrni megtanit.
Bánat, betegség, sors csapása
A gőgös embert megalázza.
S egyetlen vígaszul marad neki,
Hogy sírni tud, hogy vannak könnyei.