Bertalan éj álma

Bertalan éj álma
szerző: Emőd Tamás

1907.

Szomorú párom simulj ide lágyan
Hogy ver a szíved, hogy lüktet a véred!
Ne sírj, ne remegj, ne félj a sötéttől,
Száz fáklya vakít: oltsd hát el a mécset.

Hallod-e nyögni a lusta harangot?
Vad táncra lobognak a céda csuhák –
Madrid piacán máglyák tüze füstöl,
Kísérteni jönnek az ős babonák.

Fekete lárvák éles szeme villog,
A véred, a könnyed már hullani kezd:
Templomos árnyak riadva suhognak
A dóm alatt izzik egy asszonyi test…

Bomlott koronád – sűrű aranyerdő –
Csitt! zengve-zenélve borul ma le rám,
Ne sírj, ne remegj, ne félj a sötéttől
Én láttalak égni hét bűn piacán.

Hallod-e nyögni a régi zsolozsmát?
Száz fáklya lobog, fújd hát el a mécset!
Nagy lánghajad oldd meg: vérbölcs lovagok,
A Tűz, a vörös Tűz hej még agyonéget!