Beatrice
Mindszentkor volt - ah elfeledni napját,
Hogy őt megláttam - lelkem képtelen,
Vezette hölgyek bájoló csapatját
És jobbján ott haladt a Szerelem.
Láttam szemének tündökölni napját,
Mint égi tűz, ha villan szüntelen,
S míg édes arcát szemeim kutatták,
Angyalnak vélte őt tekintetem.
A kit méltónak tartok, hogy köszöntse,
Mosolygott arra, meghajolva mélyen,
Szívét színültig mámorral betöltve.
Oh, ő az égből jött a földre, vélem,
Hogy tengerét üdvnek szívünkbe öntse,
S boldog csupán, ki ott van közelében!