Be kár, be kár nekem
Be kár, be kár nekem a pártát viselnem,
Egyedűl magamnak feküdnöm, felkelnem.
Igy jaj immár megvénülök,
Senkitől nem melegülök.
Jaj kinaim nagyok,
Hogy még leány vagyok.
A két x-et már tudom rég meghaladtam;
Mégis az átkozott pártában maradtam.
Nincs szivemnek reménysége,
Hogy valaha felesége
Valakinek legyek,
Igy jaj már, mit tegyek?
Sokan komendálják, hogy legyek apácza,
De inkább szeretnék én lenni anyácza.
Százszor inkább férjhez mennék,
Hogysem apáczává lennék.
Nem szoktam kordához,
Az ebugattához.
Valamit csak tudtam, mindent megpróbáltam,
Vásárban, piaczon eleget sétáltam.
De én arról mit tehetek,
Hogy menyasszony nem lehetek?
Most is azt siratom,
Hogy csak itt hagyatom.
Legény e világon boldogabb nem lenne,
Mint ki párta helyett főkötőt rám tenne.
Egyedül szavátul várnék,
Mint parancsolná, ugy járnék;
Hiv szivvel szeretném,
Soha meg nem vetném.
Az uram számára tyukot, ludat, kácsát,
Mindennap sütnék én vajban jó pogácsát.
A tenyeremen hordoznám,
Mint a szamár, ugy dolgoznám.
Éjjel takargatnám,
Nappal csókolgatnám.
Ő csak ülne otthon, magam a mezőre
Eljárnék szénáért, fáért az erdőre.
Árpáját is lekaszálnám,
Lova gyanánt elnyomtatnám.
Csak férjhez mehetnék,
Férjre szert tehetnék.
Hogy pedig ezeket én mind végbevinném,
Arról hitelemet papirosra tenném.
Kezem keresztvonásával
Erősítném rántásával,
Csak asszony lehetnék,
Kontyra szert tehetnék.
Oh sok búra termett, búra termeti párta!
Szivemet, fejemet a bú általjárta.
Hogy a szélvész ragadna el,
Vagy a tatár hajtana el.
Ne látnám szinedet,
Ne hallnám hiredet.