Batthyány Gyula gróf képei
szerző: Török Gyula
Az ifjú művész, akinek a képeihez szerencsénk van, históriai család gyermeke, gróf, famíliája most is vezető szerepet visz a magyar földön, ő maga pedig kedves és finom úr, külsőleg is minden széppel és jóval megáldott gavallér, tehát a legnagyobb sikerekre hivatott a hölgyek körül és a főúri társaságban. Mindezek a szerencsés körülmények éppen elég gyanút kelthettek az egyszerű szívekben, mert valóban a legritkább dolgok közé tartozik, hogy ily viszonyok mellett ne az élet művészetének keresésében, vagy legjobb esetben a politikában találja meg szórakozását és céljait valaki. A kételkedőkre azonban meglehetős csalódás várt, mert a fiatal gróf komoly művészként jelent meg előttük, és kiállotta a kritikus pillantásokat. Két nagy és két kisebb termet töltenek meg a festmények, rajzok, grafikai finomságok, és a szemlélő kénytelen meglepetést érezni e műalkotások között, olyannyira más világba jutott, a fantázia, a színek és formák játékának oly területére lépett, az eredetiség oly bőségesen árad feléje, a tehetség verejtékezés nélküli, könnyed megnyilatkozása oly kellemesen érinti. Meggyőződésünk, hogy alkotójuk született rajzolótehetség, kinek csak személyi előnyöket nyújthatott születési szerencséje. Mindössze művészete virágba nyílását siettethette vagyona és származása, és témakörét befolyásolhatja helyenként társadalmi helyzete. Batthyány Gyula gróf Vaszary János tanítványa volt zsenge éveiben, de mestere akkori irányával hamarosan szakított, korán meglelte a maga útját, és gyors előrehaladást mutatott. Párizs, a nagyúri hotel tündéri étterme, ragyogó orfeum, nagyvilági társaság, a gyep, a korzó, gazdagok pazar találkozóhelyei jelennek meg előttünk. Eleinte könnyed modorban, nagyon egyszerűen, közvetlenül dolgozik, tanul, hogy a következő fejlődési fokra készülten juthasson. Azután egyszerre csak megjelenik, mint ennek az iránynak kész művésze. Tömegek kerülnek elénk: a művész kerti ünnepélyt, versenypályát, sétautat, hölgyekkel teli szalonokat mutat teljes eleganciával és a könnyedség félreismerhetetlen gesztusával. A tömeg megelevenítése, a sokaságnak kis területen való ábrázolása egyik legszembeötlőbb képessége, és ez a "Bois de Boulogne" című képen tűnik elénk legmeglepőbb gazdagsággal. Késő délelőtti órákban látjuk Párizs ligetét: középen hölgyek és urak léptetnek paripáikon, míg mellettük, velük szemben már automobilok siklanak, kocsikat röpítenek parádés lovak ütemes trappolással, a gyalogjárón pedig színesen ömlik, váltakozik a tömeg. Ezt, amit egy hosszú mondatba kellett és lehetett egybefoglalni, világosan, a lehető legegyszerűbben, úgyszólván első pillantásra magyarázza a kép. A legkülönfélébb mozgásban lévő tömeget könnyen ábrázolja a művész, mintha felülről nézné a tömeget, mintha az neki sokkal egyszerűbb lenne, mint akárki másnak. Ez az egybefoglaló készség, a sokaság komplikált, de valójában mégis egyensúlyban lévő formák szerint mozgatása azonban nemcsak az elegáns világ légkörében tulajdona a művésznek. A "Strike" című kép munkások és katonák összeütközését ábrázolja reális elképzelés alapján. A katonák szuronyt szegező merevsége, szabályos tömege kitűnően hangsúlyozott ellentétben áll a bomlottan, rémülten menekülő munkástáborral. Ezekkel az alkotásokkal szinte egyidejűleg, rokon, de mégis más irányú törekvés élt az ifjú művész lelkében. Ez a törekvés, amely természetesen minden programszerűség nélkül való, mindinkább eltávolította a művészt a valóságtól, és közelebb vitte exotikus, színes, elragadó álmainak világához. Egyszerre csak finom hölgyek, rokokó kosztümös alakok keleti miliőben, rózsaszín madarak, feketeruhás, kaján rablók, szerecsen szolgák, keleti formák, csodás tájak, komor lovagok jelennek meg előttünk. Rajzok és festmények foglalják magukba ezt a megigéző álomvilágot, de voltaképpen közelebb áll mindannyi a rajzhoz külső megjelenése tekintetében. Mintha a mesevilágban járnánk: elménk örvend, hogy valóságot és álmot, borzalmast és kényeskedőt, gáláns és korai reneszánsz hangulatot, keletit és nyugatit oly kellemesen varázsol elénk. Valóban a művészt sok világrész és számos kor fejlett szépségei ihlethették meg: csak egy magasabb kultúrában, egy szerencsés viszonyok közt élő és gondosan ápolt lélek képes a finomságok ily kaleidoszkópját vászonra, papirosra vetíteni. A fantázia eme játékai közül legszembeötlőbb sok máson kívül a "Sardanapal" című kép. Az asszíriai király a történeti legenda, a keleti allegória legjellemzőbb megelevenített formájában áll előttünk, oly káprázatos gazdagságú és mégsem nyomasztó modorban, hogy valóban csodálkozni kell, mégis honnan fakadhat a fantáziának eme kiapadhatatlan forrása. Piramis tetején ül az elpuhult király. De milyen piramis ez? A világ minden tájáról vásárolt szépasszonyok teste, hordó nagyságú vázák, cédrusok, két emelet magas legyezők, puha szőnyegek, keleti csodák. És mindezt exotikus madarak lengik körül, rózsaszín gémek, füstölők, illatozó parazsak kék párái... Csak az gondolhatta így el ezt a megkapóan gazdag arabeszket, aki a díszítőművészet elsőrangú, hivatott mestere. Valóban, a művésznek egyik legkitűnőbb tulajdonsága, hogy könnyedén díszít, tökéletesen és kellemes modorban csoportosítja alakjait, a tárgyakat, az egész miliőt. Ismételten kell hangsúlyozni ezt a tehetséget, mert ez ad neki készséget ahhoz, hogy intelligens, lelkes illusztrátor legyen, és ebben az irányban várunk tőle legtöbb szépet és jót a jövőben.