Babó Emil
szerző: Gárdonyi Géza
Magas, sudár, barna legény. Az arca a magyar, jász és tatár típus sajátságos keveréke. A haját gondosan szétválasztja. A nadrágját vasaltatja. Veres nyakkendőt hord fekete ruhához és feketét a tarka ruhához.
Az 1892-iki választások hozták be a házba és a szegedtanyai népet képviseli. Mikor először megszólalt a házban, azt mondták:
- Szakasztott Orbán Balázs.
És mély, dörgő hangjában van is a megboldogulttal valami hasonlatossága.
A függetlenségi pártnak egyik legmerészebb szónoka. Szorgalmas képviselő. Mindig hű őre a tanyai nép érdekeinek.
A háznak ő a leggyakorlottabb és a legflegmatikusabb vívója. Egy duellum előtte oly csekélység, mint egy beretválkozás.
A flegmájáról beszélik a következő történetet:
Szegeden ezelőtt egynéhány esztendővel egy angol járt, aki nem tudott magyarul.
Az angolt, azon a részen, ahol az ember állati származásának címerét hordja, megharapta egy kutya.
Az angol megy az utcán és meglátja Babó Emilnek az ügyvédi tábláját:
Dr. BABÓ EMIL
A "dr." tévedésbe ejti.
Fölmegy Babóhoz.
Babó a szokott egykedvűséggel fogadja és helyet kínál neki. Azonban az angol nem ül le, se szól, se beszél, leveti a kabátját, leveti a mellényét, lerakja a gallérját és ekközben a kardokra néz, amik az irodát díszítik.
Babó látva az angolnak haragos szótlanságát, szintén levetkezik derékig. Aztán leemel két kardot a fogasról. Az egyiket az angol kezébe nyomja. A másikat ő fogja maga marokra. Azzal összecsap vele és végigvágja az arcán és a mellén.
Az angol káromkodik.
Babó tűt és cérnát vesz elő. Legyűri az angolt a kanapéra és összevarrja a sebét, vattát tesz rá, beköti. Azután felöltözteti szépen és az ajtón kikísérve, barátságos kézszorítással elbúcsúzik tőle.
Ez Babó Emil.
Mindig lovagias, mindig udvarias; mindíg flegmatikus, mindig magyar ember.