Bölcsődal (Feleletül Lermontovnak)
szerző: Nyikolaj Alekszejevics Nyekraszov, fordító: Szabó Endre

Aludj, kölyök, míg bűnöd nincs –
     Trilli-tralli-lá !
Rád halovány sugarat hint
     A bús holdvilág.
Nem mesét mesélek el, de
     Igazat. – Sebaj!
Te csak aludj, hunyd szemed be –
     Haju-haju-haj.

Az az országszerte kedves
     Hír jár mindenütt,
Hogy apád – mert bűnbe' tettes –
     Hurokra került.
Hanem apád nagy róka ám,
     Nem lesz semmi baj, –
Aludj, te még tiszta babám –
     Haju-haju-haj.

Megnősz s a világot akkor
     Majd megismered,
Öltesz majd sötétzöld frakkot
     S tollat fog kezed;
Szólsz: „a juss a fő, s ki őt meg-
     Sérti, annak jaj!"
Aludj, – látom már jövődet –
     Haju-haju-haj.

Léssz Csinovnik, ám valóban
     Szörnyü nagy zsivány,
Elfogásban, vallatóban
     Nem is lesz hiány,
De te jókor megszokod mind,
     Hogy porig hasalj –
Aludj, kölyök, míg bünöd nincs
     Haju-haju-haj.

Jó s szelíd léssz, mint a birka,
     Ám fejed kemény,
 Egy-egy jó kis helyre mint a
     Kígyó, csúszva mégy, -
Kezed enyves lesz s a holmi
     Ráragad - sebaj!
Aludj, amíg nem tudsz lopni,
     Haju-haju-haj!

Emeletes házat építsz,
     – Címed persze lesz –
Egyszerre csak nagy úr - és így
     Léssz orosz nemes.
Élsz nyugodtan s tiszteletben
     Halsz meg – hajahaj!
Aludj, Csinovnikom, szentem,
     Haju-haju-haj!

(1855)