Azt mondják: nem adnak
Engem galambomnak,
Hanem inkáb másnak,
Annak a hat ökrös
Fekete gubásnak.

Pedig az én rózsám,
Ha szeliden néz rám,
Vagy ha csókot hint rám,
Tizenkét ökörért
Csakugyan nem adnám.

Megkinál csókjával,
Piros szamóczával,
Mellyet az ujjával
Csipegetett, midőn
Kün volt a nyájával.

Igérte hogy mához,
Két hétre gyürűt hoz,
Azután oltárhoz
Térdepelend velem,
S elviszen magához.

Édes anyám, kérem,
Ne hűtse meg vérem,
Hiszen azt ígérem,
Hogy én a rózsámmal,
Holtomig beérem.