Azt hallottam rózsám,
Hogy el akarsz hagyni,
Velem egy faluban
Nem akarsz maradni.

Ne menj el édesem,
Látod, mint ohajtlak,
Szállj bé hajlékomba,
Szívesen marasztlak.

Mert ha én megyek el,
S te idegent fogadsz,
Akkor az én szivem
Búsul, mig te vigadsz.

Te ki mégysz az utra,
Megsétálod magad,
Engem otthon a bú
Sötét sirba ragad.

Légy hozzám mindég hív,
Én is hived leszek,
S megsebzett szivemre
Gyógyitó írt veszek.