Azután
(Aztán szócikkből átirányítva)
Takard föl arcát, és elém borulva
Rémítsen el a hulla.
Mint férfi néz most is reám még!
Megtette a halál már a magáét.
Új életébe süpped, önmagába,
S csöppet se bánja
Se bosszumat, se bűnét ─ mind a kettő
Számára meddő,
S a változás ünneplő-ijedelmes
Lázában elvesz.
Mit ér, hogy a halál s a vére most a
Sértéseit és szégyenem lemosta?
Bár gyermekek volnánk, mint réges-régen
Künn a cserénynél és a réten ─
A vétke s a Sors nem nyomná az elmém,
Könnyen viselném.
Itt állok, ő meg fekszik. Mit akarsz hát?
Takard el arcát.