Az utolsó vers (Heinrich Heine)
(Juhász Gyula, 1925)
Kihalt immár az én szivemben
Minden hiú világi szellem,
Mi több, az is kihalt belőlem,
Hogy a gonoszságot gyűlöljem.
Nem bánt magam s más sorsa már,
Csak egy él bennem: a halál.
Függöny le, vége a darabnak,
S most ásítozva hazaballag
Én kedves német közönségem,
S e jó nép okos ám egészen.
Ő vacsorázik most az éjbe,
S iszik vígan, harsogva, élve.
Igazat mondott ama hérosz,
Kit megdalolt hajdan Homérosz:
A legkisebb élő filiszter
Stukkert am Neckarban, biz Isten,
Boldogabb százszor, mint én, a hirös,
Árnyak királya, alvilági hős.