Az ujdon uj policziát
Az ujdon uj policziát
Ha kivánod hm, hm, hm.
E világnak praktikáját
Ha nem bánod hm, hm, hm.
De vigyázva kell szólanom:
Tanda ridi, ridi dom.
Sokat is félbe harapnom,
Ne talántán hm, hm, hm.
Mostani világnak dolga,
Csak ollyan mint hm, hm, hm.
Urból mindjárt lehet szolga,
Ki minden szint hm, hm, hm.
Ki mindenkor akar nyerni,
Tanda rida, ridi, dom.
Akarva is kell veszteni,
De azomban hm, hm, hm.
Ki nem tud jól levet csapni,
Mindenképen hm, hm, hm.
Magas polczra nem fog kapni,
Hanem szépen hm, hm, hm.
Szemmel, szóval csalogassad,
Tanda rida, ridi dom.
Szivedet ki ne mutassad,
Ha van egy kis hm, hm, hm.
Ábrázatod változtassad,
Mások belső hm, hm, hm.
Kedvedet alkalmaztassad,
De csak külső hm, hm, hm.
Néha mérget is kell falnod,
Tanda rida, ridi dom.
Azokat is csókolgatnod,
Kiket inkább hm, hm, hm.
Ne higy most senki nyelvének,
Noha mindjárt hm, hm, hm.
Se levele pecsétjének,
Mert az is már hm, hm, hm.
Jegen várat építeni,
Tanda rida, ridi dom.
Avagy embereknek hinni,
Hidd el, csaknem hm, hm, hm.
Sokaknak mosolyog szájok,
Midőn belől hm, hm, hm.
Vagy sirásra áll orczájok,
De csak felül hm, hm, hm.
Azt vélnéd, hogy bennök nyugszik,
Tanda rida, ridi dom.
De szivökben kígyó fekszik,
Azért vigyázz hm, hm, hm.
Keveset kell most szólani,
A többit föl hm, hm, hm.
Sokat türni, elhallgatni,
Magában el hm, hm, hm.
Nem jó mindent pápaszemmel,
Tanda rida, ridi dom.
Hanem ollykor csak félszemmel
Ujjai közt, hm, hm, hm.
Asszonyok is fenhéjáznak,
Noha rövid hm, hm, hm.
Uraikon uralkodnak,
Mint ha ők már hm, hm, hm.
De csak tudnád, mért bolhásak,
Tanda rida, ridi dom.
Talán büszke vagyódások,
Egy kevessé hm, hm, hm.
Az ő nyelvök, mint a posta,
Soha nyugta hm, hm, hm.
Szivök pedig mint a rosta,
Semmi titkot hm, hm, hm.
Mindent dobbal, trombitával,
Tanda rida, ridi dom.
Jaj annak, a ki asszonynak...
Hallgassunk, mert hm, hm, hm.