Az istenek tánca
(Juhász Gyula, 1922)
Fuvolaszómra én az embereknek
Dalt énekeltem, mely szivembe zengett,
És engemet a népek kinevettek.
És akkor fájdalommal újra kezdtem
S a hangomat az ég felé emeltem
S az isteneknek sirtam el keservem.
S az istenek gyönyörrel hallgatóztak
Biborló kárpitján a csillagoknak
És énekemre boldog táncba fogtak.
Most újra éneklek az embereknek
És az öröm dalától részegednek,
Megértenek már s ők is énekelnek.