Az igazi tudás
Te mindent tudsz; én keresem,
hogy szántsak-e, vagy vessek-e.
Földem a gaztól fekete
s könnyem hull rá keservesen.
Te mindent tudsz; én itt ülök
vak szemmel nézve, hol az út,
várom a táruló kapút
s a függönyt, a fölgördülőt.
Te mindent tudsz; s nem látok itt,
de mégse céltalan talán
az életem s egy jobb hazán
lelkünk majd csak találkozik.