Az epreskert alja fel van nyesve

Az epreskert alja fel van nyesve;
Oda jár a rózsám minden estve,
          Sétálgat magába, mint egy páva,
          Mosolyog a szája szép leányra.

Én az olly legényt tartom hunczutnak,
A ki szeretőjét mondja másnak;
          Szeretek én egyet, tudom én azt,
          De még a földnek sem mondom én azt.