Az eb

Az eb (Költemények prózában) szerző: Ivan Szergejevics Turgenyev, fordító: Csopey László

Ketten vagyunk a szobában: a kutyám, meg én... Kinn pedig szörnyü vihar bömböl.

Előttem ül az eb és egyenesen a szemembe néz.

És én szintén a szemébe nézek.

Bizonyosan valamit akar nekem mondani. De hát ő néma, nem birja a szó hatalmát, nem érti meg önmagát sem ... és én mégis értem őt.

Jól tudom, hogy e pillanatban benne is, bennem is ugyanegy érzés honol, az t. i., hogy köztünk semmi különbség sincs. Mi azonosak vagyunk; mindkettőnkben ugyanazon lobogó tüzecske ég és fénylik.

Jő a halál s meglebbenti hideg, széles szárnyát ... És itt a végóra!

Ki fogja aztán eldönteni, hogy melyikünkben minő tüz pislogott? Óh nem! nem az állat s az ember cserélnek itt tekintetet...

Ugyanazon szemnek két párja van egy a másra irányozva.

És mindegyik szempárban, az állatéban és az emberében egyazon élet simul félénken a másikhoz.