Az aranyszobában
Harmónia
Elefántcsont keze halkan, észrevétlen,
járt a billentyűkön megrebbenve néha,
mint az ezüst sugár, ha zúg a levél fenn
és remeg a nyárfa, a halovány, méla,
vagy nyugtalan tenger dagadó tajtéka,
ha fogat vicsorít hab a futó szélben.
Az aranyfalra meg úgy hullt az aranyhaj,
mint lenge ökörnyál bomladozik széjjel,
ha peremizzsel játszadozik halkkal,
vagy a napraforgó, ha oszlik az éjjel
s föleped a napra vágyakozó kéjjel
s a lándzsás liliom csupa láng és hajnal.
És piros ajaka isteni mámortul
úgy éget a számon, mint a rubin mécses.
melyben a tűz lobog s eleven bíbor gyúl,
vagy a pomagránát, mely sebektől véres.
Vagy a lótusz szíve, melyre tüzes-édes,
rózsapiros bornak üde vére csordul.