Az angyal
1827
Egy angyal a menny ablakából
Kidugta fényes, szép fejét,
S kikelve a pokolból – arra
Az ördög akkor szállt el épp.
A tagadás, a sötét kétség
Szelleme jól megnézte őt,
S ellágyulás, szelíd melegség
Rajta először vett erőt.
»Köszöntelek, – így szólt – hiába
Nem ragyogott fényed felém,
Látom, hogy eddig a világon
Még nem mindent gyűlöltem én.«