Az acatia
szerző: Kölcsey Ferenc

Myrtus homlokomon és hűvös acatialombok
     Fonnak ölelközvén illatozó koszorút;
Azt remegő lyánykám' keziből, mint égi jutalmat,
     Gyöngéded szerelem' geniusa nyújtja felém;
Ákáczlombjaimat deli charis fűzte hajamba,
     Hogy szent fája' tövén zengjenek égi dalok.
"Itt ölelék egymást, kiket én kedvellek örökre,
     Láng emelé szíveik', 's isteni sympathia.
Rezzent lombok alól susogott lágy szárnya zephyrnek,
     'S felnyílt kedvesimért illatozó kebele."