Az úti serleg
Tegnap, hogy az ócska szekrényt fölnyitottam
a homályban,
mit apám adott még, úti serlegemre
rátaláltam.
És míg halkan dudorászva vén porát
letisztogattam,
úgy rémlett, a bérci szellő babrál zuzmarás
hajamban,
úgy rémlett, zsendül a pázsit, mint ifjúi
álmaimban
s minden csermelyek csobogtak, melyekből
hajdanta ittam.