Az új évszázad kezdetén

Az új évszázad kezdetén szerző: Friedrich Schiller, fordító: Vargha Gyula

1800

Oh nemes barátom! hol találhat
A szabadság s béke menhelyet ?
Zivatarban alkonyult a század,
S vérben kél az új, fejünk felett.

Országoknak kapcsa mind kitágul,
Régi formák összeomlanak;
És nem áll a harcz dühének gátul,
Oczeán, se Níl, se Rajna-hab.

Két hatalmas nemzet kelt birokra,
Koczkán a világ uralma függ,
S a szigonyt és villámot suhogva
Rázza népigázó vas-kezük.

Aranyat mér nékik minden ország,
És mint Brennus, durva kor fia,
Súlyos kardját dobja a jogosság
Mérlegébe most a franczia.

Flottáját a britt kinyújtja messze,
Mint polyp-kart, hogy mint ön-lakát
A világtól zárral elrekeszsze
Amphitrite szabad birtokát;

Es egész a déli sark nem ismert
Csillagihoz tör merész nyomot;
Minden partot s szigetet fel is lel —
Kivéve a paradicsomot.
Hasztalan keresnél, világszerte,
Oly hazát, hol díszlik egyre még
A szabadság örökzöldű kertje,
S virul ifjan az emberiség.

Végtelennek látszik a világ, lám
A hajózás alig méri fel;
Mégis roppant, mérhetetlen hátán
Nincsen tíz boldog számára hely.

Szíved szentélyébe vond magad hát,
Az életnek tolongásibul:
Álomhonban van csupán szabadság
És a Szép csak a dalban virul.

Jegyzet: A most bucsúzó XIX. század kezdetén Schiller valószínűleg Göthéhez irta ezt a költeményt. Ezzel a „nemes barát”-tal vonult ő a franczia forradalom és a napóleoni háborúk által fölzaklatott való világból az eszmék fényes, örök derűvel mosolygó országába.

Vargha Gyula.