Az öngyilkos dala
Nyugat 1921. 9. szám
Egy pillanat. És eltökélt
kedvvel lógok. Csak a kötélt
ne vágja el a kés.
Hisz multkor is mint új elemben
fürödten a halálban és
a végtelen zúgott belemben.
Ide nyujtjátok a kanálnyi
kis életet.
De engemet már a halál hí,
engedjetek.
Tudom, hogy életünk az ék
és a világ tele fazék,
de nem megy a vérembe már,
csak a fejembe száll.
Ha szereti is némelyik,
engem halálra émelyít,
Most ezer évig nem kell élet
és szigorú diétán élek.