Az én kincsem noha szegény (Népdalok és mondák)
Az én kincsem noha szegény,
Mégis szivből szeretem én.
Sok legény van a faluban,
De mint Palim, egy sincs ollyan.
Édes anyám neheztel rám,
Ha durrogat az én rózsám,
Mikor házunk előtt korán,
Kiballag szép nyája után.
Ne durrogass, jó galambom,
Félbeszakad édes álmom,
Jól esik bár, ha nézhetlek,
De álmomban megölellek.
Fris bokrétát kötöttem én,
Néked adom barna legény.
Tűzd a hűsön kalapodra,
S emlékezz meg galambodra.
Vedd elő kis furulyádat,
Fujd el rajta bus nótádat,
Tán a szellő erre kapja,
Hogy rám gondolsz, megsusogja.
S én a kertben ha gyomlálok,
Szép nótádra visszadallok,
Megdanlom hogy te lész kincsem,
Mig utósót ver a szivem.