Az Ádriára mentünk...
szerző: Ábrányi Emil
I. Az Ádriára mentünk...

Az Ádriára mentünk,
Mely forrt s emelkedett...
Talán azért, hogy csókkal
Érintse képedet.

Eveztünk gyors ütemben
A kéklő síkon át,
S te énekelted hosszan
A Santa Lúciát.

S a tenger vitte hangod,
Oly jól esett neki, -
Rengette habról-habra
A végtelenbe ki.

Ó jól tudom -: amerre
E kedves hang röpűl,
Ott csillapúl az orkán,
S csüggesztett szárnnyal űl.

Csillag tör át a felhőn,
Áldássá lesz a vész,
S imára kulcsolt kézzel
Mereng a tengerész.