Atyám sírjához

Atyám sírjához szerző: Vörösmarty Mihály

Pest, 1818.

Feléd borongnak, bús temető, komor
S vad képzetekben éji keserveim;
     Feléd, hol elhúnyt jó atyámat
          Sír födi, és füzeid takarják.

Oh, a kegyesség szendereg ott maga,
Mely földet únván, a rokon égiek
     Csendébe visszatére, s engem
          Gyámtalanúl hagya itt epedni.

De nem soká küzd, érzem előre is,
Nem küzd sokáig bánatos életem:
     A baj lerontá napjaimnak
          Most fakadó örömét, nyugalmát.

Oh nincsen ott baj, hol te mulatsz, atyám,
Nincs üldözésben fáradozó irígy.
     Békén mulass, míg nem sokára
          Bús fiad is lerogyand porodhoz.