Asszonyi selymek szaga

Asszonyi selymek szaga
szerző: Emőd Tamás

1909

Néha megtelnek itt az utczák
Asszonyi selymek nyers szagával,
S a szeredai szürke polgár
Künn kóborogni szinte átall.

Sok női láb lép egy csapáson,
Süvit a szoknya szőke selyme:
Mintha hamelni síp dudálna,
S sziréni hárfa-lárma kelne.

Szemem ilyenkor vén betűkbe
Téved és tétlen-étlen kuksol,
Elolvas egy pár régi rigmust
Pálból, Péterből, Habakukból.

Asszonyi selymek szaga száll künn
De benn hideg és hűs a lélek,
Üvegharang árnyában így hal
Az őszi fény, ha könyvre téved.

Mert őzre kong a lábasóra,
S őszszel a dél is dérbe dermed —
Adieu ti garnik, görbe utczák
Adieu ti szines, szőke selymek!