Aratáskor (Móra László)
szerző: Móra László
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.
Régen, – máskor! aratáskor
Vígan szólt a nóta
S nem fogyott el, nem pihent el
Estig reggel óta...
Kasza pengett, nóta csengett,
Mosolygott az Ég is.
Régen, – máskor: aratáskor
Vigabb voltam én is!...
Akkor még a szülőföldem
Nem tolvajok lakták!
Bácska földjén a búzánkat
Apámék aratták...
Kasza pengett, nóta csengett
S gyűlt a kenyér magja.
Munka után megáldottuk
Aki így megadta...
Mostanában, aratásban
Míg hallik a nóta.
A mosolygás, mesemondás
Könnyé vált azóta.
Bácska, Bánság, Bánát földje
Legszebb búzamagját
Jöttment népek, tolvajnépek
Nevetve aratják.
Az elrabolt búzaszemek
Könnyé válnak itthon.
Nagy határunk, szent határunk
Ebből nől fel titkon.
Ebből fogan imádságunk,
Mit hallgat az Ég is...
– Hiszem, hiszem: aratok még
Odahaza én is!