Apollóhoz
szerző: Horatius, fordító: Cholnoky László
Nyugat · 1917. 20. szám

- Ad Apollinem. Odarum liber I. 31. -

1. Mit kér most tőled, óh dalok istene,
a költő? Mit kér tőled e szent napon
új bort áldozván néked? - Nem! Nem
Szardiniának aranykalászát,

2. nem kér gúlyákat büszke Kalábria
földjéről. Nem vágy hindú aranyra sem
nem a lágyan zúgó Lírisznek
partjain elterülő mezőkre!

3. Szűrje a drága káleszi bort, akit
kedvel jó sorsa! Szíria kincseit
köszöntse, dús aranykelyhéből
hajtva ki tűzitalát: a kalmár!

4. Nékem, kit sorsom annyira pártfogol
hogy átsegített négyszer a tengeren,
nékem elég, amit olajfám
nyújt mosolyogva s a könnyű mályva!

5. Hagyd meg. Latoë, mindezeket nekem
s elég, amim van! - Boldog a dal fia,
lantját békében hangolgatva
tisztes öreg napok alkonyúltán.