Anyám mondja: válaszsz, fiam
Anyám mondja: válaszsz, fiam!
Lány elég van a faluban.
Karcsu, szemők, szőke, barna,
Fehér, piros, mint az alma.
Édes anyám, jó nevelőm,
Van én nekem már szeretőm,
Kereg tagú, magas sugár,
Dologban fris, mint a madár.
A hajnali kakasszóra,
Vigan pörög már orsója.
Korán, még a nap sem kele,
Meg van fejve a tehene.
Kis kápolna a szobája,
Csinos, tiszta kamarája,
Ha süt, főz a lelkem adta,
Csupa íz minden falatja.
A hétköznap ollyan hosszú,
Miatta majd megveszen a bú.
Bárcsak már vasárnap lenne,
Szentegyházba erre menne.
Ő a falu gyöngy rózsája,
Szivem Tündér Ilonája;
Haza is hozom uj borra,
Vagy még elébb ― aratóra.