Amathus
szerző: Berzsenyi Dániel

Mit főz magában Gallia Sándora
S a zordon észak rettenetes feje?
     Mely öblöket zár, merre tart s ront
          Anglia nagy koszorúsa, Nelson?

Nem gondom. Így volt, így marad a világ.
Forr, mint az ádáz tengerek, amidőn
     A szélveszek bércodvaiknak
          Vas kapuit s reteszit leszórván

A bús haboknak zúgva rohannak, és
A képtelen harc itt hegyeket temet,
     Ott új világot hoz fel; - egymást
          Váltja örök romolás s teremtés.

Mint a setét völgy csermelye, életem
Elrejtve lappang s halkva csörögdegél
     A laurus-erdők szent homályin,
          Illatozó Amathunt ölében.

Nincs itt kegyetlen had s veszedelmes érc,
Melyért halandók véreket ontanák;
     Nincs itt gonoszság cimborája,
          Sem nyomorult fene nagyravágyás.

Itt Ámor ápol s píeri gyenge szűz
Nektárpohárt nyujt s ambroziás kebelt,
     S a lelkes élet játszva felleng
          Hesperidék bibor aetherében.