Alföld nyitott egében 3.

Alföld nyitott egében 3.
szerző: Bányai Kornél

Nyugat 1931. 13. szám

Holtkörös gátján ért a dél,
álltam remegő fényességben.
Alant holtan feküdt a víz
s gőzölgött kőágyában setéten.

Holott sikon halott folyó
temetői ezüstbe zárva,
csöndje fölött mint utolsó
lehellet lengett a déli pára.

Most láttam idős titkodat
Alföld: hegyekből morzsolt tenger!
Holtkörös enyésző vizén
vakító fényben, ijesztő csendben
láttalak habzsoló homok:
sír voltál s az maradsz örökké!
Jaj annak aki rád tipor,
élő porában se mozdul többé!

S most túl a gáton hirtelen
virágként nyílt egy ősi ének,
félénk furulyaszó rebbent
s hullott búsan a Kőrös vizébe.