Aktuális strófák (Szép Ernő)
szerző: Szép Ernő
Zárás után jött egy pékbolt kuncsaftja,
De a pék nem jött zavarba miatta,
A zsömléket a kulcslyukon kiadta.
A marha ára kezd megint fölmászni,
A husa oly kincs, hogy már büszke quasi,
Akit marhának titulál Ujházi.
Luéger beteg, irja a hírrovat,
Láza van, szegény félrebeszél sokat:
Zsidóul dicséri a magyarokat.
Színésznő vágyott lenni egy leányka,
Aztán belátta, hogy van egy jobb pálya –
És belépett egy sziniiskolába.
Felolvasott itt Pesten Roda-Roda,
De nem ment el senkisem oda-oda,
Mert olyan marha, hogy az csoda-csoda.
A kocsiuton valami ott pihen,
Arra megy Somló: „Ez egy darab… igen,
Előadatom majd a Nemzetiben!”
Haragszik Bécs a kormányunkra, pedig
A kormányunk szerényen viselkedik,
Nem hetvenkedik, csak hatvanhétkedik.
Hegedüs Sándor és Verő György, ketten
Darabot irtak elkeseredetten -
Tettüknek oka eddig ismeretlen.
A Moltke-pörnek nincsen vége eddig,
A tárgyalások szünetelnek keddig,
Aztán elülről, vagy hátulról kezdik.
A tulbuzgóság, bizony az is átok,
Szegény Eulenburg, látod, látod, látod,
Mért szeretted ugy a felebarátod?
A háziur, egyik ugy mint a másik,
Reggelizik, ebédel, vacsorázik,
És ha még éhes, akkor uzsorázik.
A delegátusok Bécsbe utaztak,
Jaj, jaj, jaj, jaj, búza, szalma, zabasztag,
Na nekünk ugyan mindent megszavaztak.
A diabolo finom játék, remek,
Azért dobja a spulnikat a gyerek,
Hogy azok pont az orromra essenek.
Kenyérgyár készül Pesten most a népnek,
Már gyüjtik is az anyagot e végett:
Krumplit, cipőfüzőt meg szivarvéget.
Pest mindig töpreng, hogy vajon hol nyaral,
De ez attól függ, hogy bejön-e Taral,
Ha nem jön Taral, az ember nem nyaral.
Van vörös pincér és van pincér sárga,
S a vendég kék meg zöld lesz haragjába,
Mivel a feketét hiába várja.
Áthelyezték a Nemzeti Szinházat,
Jaj, bárcsak még messzebb hurcolkodnának,
Ahol Prém József rájuk nem találhat.
La-la-la-la-la-la-la-la-la-la-la,
Szomorúan szól most gitárom dala:
Megint csinált egy csomó szobrot Zala.
Berlinben lép föl most már Fedák Sára,
Megértik ott is, bár botlik a szája –
Németre van forditva a bokája.
Pesten járt a spanyolok Alfonzója,
Büszkék lehetünk kérem Alfonzóra:
A legszebb spanyolviaszkot ő szórja.
Törökországban feloszlott a hárem,
Nem maradt ott nő, csupán kettő-hárem,
Mert a szultán nem ifjú-török, – már nem.
Apponyi nem vágyik zenére, dalra,
De mikor a szép Eliánát hallja,
Sírva borul egy közeli asztalra.
Szerbiának nagyon szegény a népe,
S a trónörökös ha király lesz végre:
Csak ötven fillért tesznek a fejére.
Harci hireket olvastam az előbb:
Fölkeltek reggel a bolgár fölkelők.
S este tizkor megint lefeküdtek ők.
A koncertek szezonja közeledik,
Föllép a télen egy csodagyerek itt,
Föltéve, hogyha addig megszületik.
Ugy érzem, háboru lesz mostanába,
Bécs ugy akarja, itt minden hiába –
Szegény magyar mehet Banjalukába!