Aiaia
szerző: Tompa Mihály
Okát gyanítja a király...
S országa tisztes bölcsei
Találgatják a jegyeket, -
De nem tudják megfejteni.
Kinek csókjától támadott:
Ki volt, ki volt? és merre tűnt?
Ő legjobban megfejtené
Ez öt titokteljes betűt!
S most udvarával a király
Gyorsan a jósfűhöz megyen,
Ki a kigyótanyán lakik
Szakadékos, sziklás helyen.
Árnyékfűvel, ködvirággal
Van elborulva udvara, -
És a király kérdésire
Ily értelmű választ ada:
Minden betű egy szót jelent,
Mert öt betü arád neve,
S ha visszásan értelmezed:
Ugy is csak egyre mégy vele!
Arádnak Igéző Arca Illatos Ajka.
Ajka Illatos Arca Igéző Arádnak.
Ebből megösmerhetd, ki ő,
Ki ajkadra csókot nyomott?
- Melyből születtek a jegyek -
És ő legyen menyasszonyod!
A rózsa, rózsa lesz arád!
Kiálta a virágsereg;
S bájos királynéjok körűl
Hódolattal sereglenek,
A szép rózsa pirulva áll...
De a királynak melegen
Égett ajkán az éji csók,
És szivében a szerelem...
S szép hitvesével boldogul
Él a királyvirág, pedig
Mi övé volt, a hatalom,
Azzal már nem dicsekhetik:
Homályt borít a rózsa rá...
Amely ül a szép homlokon:
A báj parancsol, elragad...
S elébe hódolatra von.
Övé az ország s hatalom,
A virágnép őt tiszteli;
Feledve a királyvirág...
Csupán a név maradt neki!