Aeternitas (Mihail Săulescu)
Ökrösszekér és pópa, koporsó és anyóka
s a nap leáldozóban egy hegytetőn, amint
a sárguló világon mégegyszer széttekint.
Ennyi... Csupán csak ennyi egy temetés! A hanton
eldünnyög egy imát is a pópa vonódó hangon.
Az anyó sír, az ökrök cammognak lassudan,
azt hiszik, hogy tanyájuk közel az utba van.
Csak ennyi! Elmaradnak a völgy ölén a falvak.
Nincsen mit elsiratni és nincsenek siralmak.
Ökrösszekér és pópa, koporsó és anyó,
az ökrök huznak, szokták, a járom arra jó.
A szürke csendességben a nap nyugodni tér
(A fordítás befejezetlen)