A violát akkor szedik
A violát akkor szedik,
Mikor reggel harmatozik.
Én szivem is akkor nyugszik,
Mikor veled mulatozik.
Keservesen jut eszembe,
A midőn ötlik szivembe
Veled való mulatásom,
Szeretetem, barátságom.
Jaj kedvesem! mit csináljak,
Személyedtül hogy elváljak;
De már látom, hogy el válok;
Veled többé nem sétálok.
Munkában sokszor tagjaim,
Elfáradtanak karjaim.
De ha válladra tehettem,
Mindjárt egész ujjá lettem.
Oh melly sokat tanítottál,
Mit nem tudtam, megmondottál;
Tréfáiddal újítottál,
Örömem s vigságom voltál!
Elhidd, el nem felejtelek,
Mig bennem egy csöpp vért lelek;
Jóságodért emlegetlek,
Hidd el, mind holtig szeretlek.
Meghervadott bennem a vér,
Melly tégedet mostan is kér;
Ámbár tőled eltávozom,
De mással nem barátkozom.
Fáj a szivem, búslakodik,
Midőn rólad gondolkodik;
Könyes szememnek olly nehéz,
Hogy többé szemedbe nem néz!