A valóság útján

A valóság útján
szerző: Álgya Zoltán

Nyugat 1920. 15-16. szám

Kőpamlagra dőlt,
Lábait tartották halk, szerény füvek
És muzsikáltak fénylő cincérek,
Könnyelmüek.

Szálló madarak vetettek rája
Álomárnyékot:

Jöttek sietve álomzörejjel
Álomutak, álomfalvak,
Álomkutak álomvederrel.

Kitárult a mély álomtemplom
Templomozó álompapokkal,
Kik nézték csendben az álomüstöt
S áldoztak újfajta tömjénfüstöt.

Vitték őket tovább álomvalóságok,
Hullottak útjukra
Álomvirágok,
Valóvirágok,
Díszítve őket,
A sietőket,
Kik kiálmodták újra a Világot...

Szálló madarak vetettek rája
Álomárnyékot,
Befödte némán álomisten álomkegyelme
S áldozott álmodva az álomfiú,
Az álmok alélt fejedelme.