A trojka
szerző: Nyikolaj Alekszejevics Nyekraszov, fordító: Szabó Endre

Minek bámulsz az útra szép lány,
     Vidám barátnőid közül:
Ah, a szíved tüzet fogott tán,
     Arczod is láng köröskörül.

A trojka után futsz? nem éred
     Utól, nézd: vágtat az tova - - -
De hát belőle rád lenézett
     A fiatal, szép katona.

Nem is csoda, hogy szembe ötlik
     Szépséged s bárki megszeret...
Lobognak piros keszkenőid
     Nyakad, sötét hajad felett.

Piros szép arczodon sötétlik,
     De jól áll a könnyed pehely.
Szemed sötétje szinte kéklik,
     A mint tekintesz véle fel.

Tüzet gerjeszthet az erekben
     Szemedből egy gyors pillanat,
Ifjú s öreg rá összerezzen
     S beléd szeret egy percz alatt.

S élhetnél könnyű, szép időket,
     Nem lenne életed teher, -
De mást csinál a sors belőled:
     Egy nyers paraszt vesz téged el.

Hónaljig ér majd a kötőd föl,
     Elkényszeríted melledet,
A férjeddel majd zsörtölődöl
     S napad gyakorta megveret.

Szépségedet majd tönkre rontod,
     Mielőtt még kifejlenél,
Gyermeket dajkálsz s másra gondod
     Nem lesz, mint hogy dolgozz' s egyél.

És arczodon, mely most az élet
     Hevében izzik, mint a láng,
A félelemnek, törpeségnek
     Vad, ostoba vonása ráng.

Majd elpihensz, mély sírba zárva,
     Midőn bevégzed életed;
Éltél, éltél - de hajh! hiába':
     Mi sem hevíté kebledet.

Szép lány, ne nézz az útra hát ki,
     A trojka hadd menjen, ne bánd,
S jobb lesz mindjárt végére járni,
     Ha szívedben kigyúlt a láng.

A trojkát te utól nem éred,
     Nézd: vágtat az gyorsan tova -
Visz csókot úri kedvesének
     Az az ifjú, szép katona.