A tintahal
szerző: Bálint György
Tintahalat ettünk a tenger partján. A dalmát tenger vakítóan kék volt, a tintahal viszont, nevét megcáfolva, egyáltalában nem volt kék. Feldarabolva feküdt a tányéron, sülten, kissé metéltszerűen. Kis csápjai voltak, egészen vékonyak és szomorúak. Ezeket szintén megettük. Jó volt a tintahal, édeskés ugyan, de néhány csepp citrom különös, fanyar ízt adott neki.
– Miért tintahal? – kérdeztem a pincértől.
– Tintával védekezik – válaszolta.
Ez kissé szomorúan hangzott. Tintával védekezik, és mégis megettük. Ennyit ér a tinta védelme?
Izgatott a tintahal ügye, és hazajövet első utam a lexikonhoz vezetett. Többek között ez áll benne a tintahalról (sepia) : Élő állapotban színét igen élénken és szembetűnően változtatja, a bőrében levő festéksejtek (chromatophora) alakváltoztatásai következtében… Húsát az olaszok megeszik. Tintazacskójának váladékát, mellyel a vizet megzavarja, ha ellenségei elől menekülni vagy zsákmányt tőrbe ejteni akar, megszárítva értékesítik… Karjai hosszúak, egészen visszahúzhatók. Belső váza meszes, szivacsos, piskóta alakú.
Ezt kell tudni a tintahalról. Szomorú ez, egyben tanulságos. Mindig és mindenkitől tanul az ember, a tintahaltól is tanulhat. Megtanulhatja a tinta értékét, ha eddig nem ismerte volna. Mert elég sűrűn előfordul, hogy egyes élőlények tintával próbálnak védekezni. Először színváltozással védekezik a modern tintahal. A feltűnő és élénk színváltozás egészen gyenge fegyver, pedig sokan kísérleteznek vele. Gyorsan, simán működnek a bőrben levő festéksejtek (chromatophora), de ez most már nem használ semmit. Akik tintahalat akarnak fogni, már régóta tisztában vannak ezzel az egész chromatophora-dologgal, és ha a tintahal, veszélyt szimatolva, pirosról mondjuk fehérre vagy barnára váltja színét, az ellenség ma már nem dől be, mert ő is olvasta a lexikont. De nem használ a tinta sem. Akár zavarossá teszi a vizet tintájával a hal, akár világossá és tisztává, a sorsa egy. Húsát megeszik az olaszok és rajtuk kívül még sokan. Furcsa módon divatba jött most a tintahal húsa, egész szervezetek alakulnak a tintahal pusztítására. Talán azért van ez, mert karjai egészen visszahúzhatók, talán azért, mert belső váza szivacsos és piskóta alakú. Nehéz manapság tintahalnak lenni – sóhajtotta egy tintahal ismerősöm, akivel a körúton találkoztam, és igaza volt.
Mert nehéz ma piskóta alakú belső vázzal megélni a különböző, éles fogú halászok között. A tintahalnak meg kellett érnie a tinta csődjét. Éltető eleme, melynek nevét viselte, melyben rendíthetetlenül bízott, cserbenhagyta. Egy hektoliter tinta nem ért annyit, mint egyetlen éles metszőfog. Ha a halnak esetleg nemesebb céljai is voltak a tintával – az csak súlyosbító körülmény. Hiába érvel azzal, hogy nem akarta megzavarni a vizet, hanem ellenkezőleg, kristálytisztává akarta mosni a kék folyadékkal: annál rosszabb. Világosságot akart, a tenger hasznos és kényelmes homálya helyett, meg akart mutatni bizonyos dolgokat: van-e ennél nagyobb bűn, kihívóbb és veszélyesebb cselekedet? Ügyes és erős üldözők indulnak a tintahal ellen, olyan ügyesek és erősek, hogy még a legjobb tinta sem fog rajtuk. Fogaik vannak, hálóik vannak: a tintahal fegyvere pedig csak a tinta. Ontja a tintát, hogy megoltalmazza piskóta alakú belső vázát. Ellenségei jót nevetnek a markukba, illetve az uszonyukba, „tinta érték nélkül" - mondják, és jó étvággyal megeszik vacsorára a tintahalat.
Ilyen egyszerű és tragikus sorsa van a tintahalnak, melyet sepiának is nevezünk. Mit tegyen ilyen körülmények között a tintahal, ha nem akar meghalni? Nehéz a válasz. Egyet mindenesetre tanácsolhatunk neki: ne bízza magát egyedül a tintára. A fejlődés során alaposan átértékelődött a tinta. De azt sem lehet várni a tintahaltól, hogy adja fel a tintát, amely egyéniségének lényege. Akkor nem volna célja és értelme az életének. Sőt: erősítse meg a tintáját. Szivacstestének mélyében bizonyára akadnak titkos mirigyek, melyekből valami maró anyagot lehetne kisajtolni. Ezt termelje ki magából korunk tintahala, ezt keverje tintájába. Maró, éles, kissé mérgező hatású tintával forduljon üldözői ellen, és hosszú karjait sem kell mindig visszahúznia. Piskóta alakú vázát is megkeményítheti egy kis tréninggel, hogy beletörjenek ellensége fogai. Próbáljon átalakulni. Ha egyedül nem sikerül, fogjon össze üldözött társaival, és ha ez sem elég, nyissa ki merengő halszemét, és vegye észre azokat a fogakkal megáldott, erősebb, de szintén elnyomott halakat, melyek maguk is hadilábon állnak az ő ellenségeivel. Álljon melléjük: azoknak foguk van, neki tintája, megoszthatják a munkát, és vállalhatják n vállvetett harcot. Vannak még lehetőségek, és nem lehet nagyon válogatni az eszközökben, ha egyszer a tinta csődbe jutott.
Forrás
szerkesztés- Lásd a vitalapot!