A telefotográfia
szerző: Cholnoky Viktor
Idegen, görögös hangzású szó, amely csak nemrégiben keletkezett. Keletkezése azonban egybefügg a modern technika egyik legújabb felfedezésével, a képeknek távolba való továbbításával. A találmány Korn Arthur müncheni tanártól származik, aki a villamosság segítségével megoldotta a kérdést, hogy miként lehet egy képet néhány pillanat alatt több ezer kilométerre is eljuttatni.
A kérdés különben nem új. Mióta a múlt században Morse feltalálta a távírógépet, Edison pedig a fonográfot, amely az írást, illetve a hangot közvetíti két egymástól távol fekvő hely között, sokan foglalkoztak a távolba való fényképezés kérdésével is. A megoldás Korn tanárnak sikerült, aki készülékét nemrégiben mutatta be Berlinben a birodalmi postaigazgatóságnak is. Találmánya olyan nagy jelentőségű, hogy néhány sorban érdemes vele foglalkozni.
Ami a készüléket illeti, lényeges részét úgy a feladó, mint az elfogadó állomáson két henger teszi, amelyek egy irányban teljesen egyenlő gyorsasággal forognak. Ezeket a hengereket mindkét állomáson villamos motorok mozgatják, amelyeknek mozgása már magában is megegyező. Ezenkívül azonban egy szabályozókészülék is be van kapcsolva, amely megakadályozza, hogy a két henger forgása a legcsekélyebb mértékben is eltérjen egymástól.
A feladó állomás hengere üvegből van, amelyre ráerősítik az áttetsző filmre felvett fényképet. Mögötte sötétkamrában egy úgynevezett Nernst-féle lámpa van elhelyezve, amelynek fénye mindig csak a hengernek egy bizonyos pontjára vetődik. A filmfényképek egyes részei természetesen sötétek vagy világosak. Amint tehát a fény sötét vagy világos foltra esik, több vagy kevesebb fénysugár jut be a henger belsejébe. Megjegyzendő, hogy a hengernek forgásán kívül oldalforgása is van, úgyhogy a fényképnek minden pontja átvonul a fényfolt előtt. Így tehát a képen át változó erejű sugarak jutnak be az üveghenger belsejébe, ahol egy szeléntekercs van elhelyezve. Erre vetődnek a sugarak.
A szelén a kénhez hasonló anyag, és az a tulajdonsága van, hogy a változó világosság befolyása alatt villamos vezetőképessége is változik. Ez a készülék titka. A szeléntekercs egy villamosvezeték útján a másik állomással van összeköttetésben.
Ha tehát a továbbítandó fényképnek éppen egy sötét része esik a fénypont elé, akkor a feladó állomás üveghengerébe nem hatol be sugár, és a szeléntekercs erről a helyről semmit sem vezet át az elfogadó állomásra. Viszont minél világosabb helyek vonulnak el a Nernst-lámpa fénye előtt, annál több sugár jut a szeléntekercsre és a vezeték közvetítésével az elfogadó állomásra.
Felmerül azonban az a kérdés, hogy miként veszi fel az elfogadó állomás a kép világossága szerint változó, de nagyon is gyenge áramokat. Míg például az izzólámpa körülbelül egynegyed Ampère erősségű áram van fölhalmozva, addig a távíróvezeték fényképárama alig tesz ki egytized Ampère-t. Egyenesen ezzel tehát az új képet nem lehet előidézni, hanem csak más áramok kiválasztására lehet használni, amelyek a képet tényleg létrehozzák. Olyan közvetítés ez például, mint a fegyver ravaszának elhúzása. Maga a ravasz alig néhány lépésre dobná el a golyót, de az általa előidézett hatás több ezer lépésre veti ki. Az elektroteknikában ezt relais-hatásnak nevezzük.
Az elfogadó állomáson, mint már említettük, a feladó állomáséhoz teljesen hasonló és megegyező mozgású üveghenger van elhelyezve. Ez a henger fényérzékeny papirossal van bevonva, amelyet világító Tesla-hullámok hatásának tesznek ki. A hengert a fény itt is mindig csak egy ponton éri. Maguk a Tesla-hullámok azonban a fényérzékeny papirost csak egyenlően szürkére festenék, de képet nem adnának. Itt kezdenek a feladó állomásról jövő fényképhullámok működni. Hatásuk alatt egy galvanométer kezd működni, amelynek tűje a bekapcsolt Teslaféle készülékre hat, mégpedig olyanformán, hogy a belőle kiáradó hullámok erősebbek és gyöngébbek. Így a fényérzékeny papír a feladó állomás képét teljes pontossággal megrögzíti.
Ezt az eljárást használják kézírások továbbításánál is. Az írásnál olyan tintát használnak, amelynek nincs vezetőképessége. A továbbítás éppúgy történik, mint a fénykép megtelegrafálásánál. Így egy órán belül 500-600 szót lehet telefotografálni, míg gyorsírással 2000 szónál is többet lehet közvetíteni.
Egészben a Korn-féle készülék nagy haladást jelent a távolba való fényképezés terén. További tökéletesítése már az elektromos távolbalátó készülék volna, amely például a telefonnal kapcsolatban a beszélők képét is mutatná egymásnak. Korn tanár reméli, hogy ezt is sikerül neki megoldani. Ez esetben több száz kilométer távolságról is a szó szoros értelmében személyesen beszélhetünk egymással.