A tavasz (Görög költők)
MELEAGER híres költeménye
A levegő-égről eltűnt a zordon időszak,
S a viruló kikelet tündöklő napja nevet ránk.
Zöldellő fűvel koszorúzza magát a sötét föld,
És fiatal lombbal pompázik ujultan az erdő.
Hajnali harmattól táplálva mosolygnak a rétek,
És a rózsabokor mosolygva kinyitja virágit.
A hegyek oldalain vígan furulyázgat a pásztor,
S a kecskék őrzője a szürke gidáinak örvend.
Már a hajós is a nagy tengerre bocsátja hajóját,
És a vitorlákat Zephyr enyhe fuvalma dagasztja.
A szőllőmivelők a bacchusi ünnepet űlik,
A fejüket fürtös repkény lombjával övezve.
Mesteri munkáját elkezdi serényen a méhraj
S a friss méz számára viaszból sejteket épít.
Mindenfajta madár megszólal hangos örömmel:
Tenger színe fölött a sirály, a házon a fecske,
Hattyu folyó partján, s a fülmile alkonyos erdőn.
Hogyha növény lombjának örül, s a föld szine díszlik,
S a pásztor furulyáz, és vígan szökdel a kecske,
S tengert jár a hajós, és Bacchus az ünnepet űli,
És a madárka dalol, mézet készítnek a méhek:
Vajon e kedves időn ne daloljon-e szinte a költő?