A törött váza (Vargha Gyula fordítása)
A vázát, hol e kivesző
Verbéna búsan csügg alá,
Véletlenűl egy legyező,
Érintve csak, megkarcolá.
De marta folyvást, titkosan
A kristályt a könnyű törés;
Láthatlanúl, de biztosan
Terjedt tovább a repedés.
Csepp csepp után elfolyt vize,
S virága szomjan elepedt,
Habár nem sejti senki se,
Hozzá ne nyúljatok, repedt.
Szivünket is gyakorta, csak
Igy sérti meg a drága kéz,
S magától mind-tovább hasad,
S szerelmének virága vész.
Még épnek látja a világ,
De ő, a fínom, mély sebet
Érzi, hogy nő s terjed tovább.
Tört szív, hozzá ne érjetek.