A török nép jövője
szerző: Györffy István
Törökországot egészen a mult század végéig, sőt a világháború kitöréséig „beteg ember”-nek nevezték Nyugat-Európában. Az európai hatalmak azonban sok tekintetben hozzájárultak ahhoz, hogy Törökország beteg legyen. Törökország nem volt úr a maga portáján mindaddig, amíg a Kemál pasa meg nem szüntette az európai hatalmak kiváltságait Törökországban.
Az ország sok évszázados kormányzási rendje gyökeresebb újításokat nem engedett volna meg, ezért Kemál szakított az eddigi rendszerrel, a szultáni hatalmat megszüntette, a nagyhatalmú egyházat politikai, jogszolgáltató hatalmától megfosztotta és tisztán a hitélet intézésére szorította. A török állameszmével megbarátkozni nem tudó nemzetiségeket kitelepítette az országból, illetőleg helyükbe csere útján törököket hozott. A nőket felszabadította rabi állapotukból, eltörölte a fátyol viselését s a nők iskoláztatását elrendelte. Eltörölte az arab írást s behozta helyette a latin betűt. Mindezen újításaival magára vonta a szomszédos hitrokon népek ellenszenvét, de belátta Kemál, hogy Törökország hitrokonaitól, - kik nagyobbrészt európai hatalmak fennhatósága alatt élnek - lényeges támogatást helyzete könnyítésére nem kaphat, ezért szakítva Törökország nagyhatalmi hagyományaival, megcsonkult országát nemzeti alapon kívánta újjászervezni, s a jövőben a maga erejére kíván támaszkodni.
Törökország megújhodási munkájában köszönettel fogad minden segítőkezet, azonban okulva a tapasztaltakon, főleg csak azokra a népekre támaszkodik, akiknek a segítsége nem jelent egyszersmind veszedelmet az ország jövőjére. Velünk magyarokkal Törökország hagyományos jó viszonyban él és baráti jobbunkat szívesen fogadja. Sok magyar ember foglalkozik jelenleg is Törökország újjáépítésén és honfitársaink mindenütt megállják a helyüket. A török pedig szeretettel fogadja a magyart, akit kitüntetőleg „kardas”-nak, testvérnek hív minden más európai néppel szemben.
Törökország hamarosan fel fog lendülni. Rendkívül sok ásványi kincse van, amit szakemberek most vesznek számba. Néhol az ércek a föld színén hevernek, idáig senki sem törődött velük.
Törökország területéből csak hét százalék a művelt terület, a többi parlagon hever, legnagyobb része füves, vagy homokpusztaság, melyet leginkább legelőnek használnak. A földművelésnek nagy akadálya, hogy idáig nem voltak műutak. A török utakon semmiféle európai jármű nem mehetett, csak az ormótlan nagy, nehéz török szekér, mely nagysága mellett is, egy-két métermázsa tehernél többet nem tudott vinni. Hidak is alig voltak az utakon. Kemálnak első dolga volt műutakat, vasutakat csinálni, így olyan területeket is művelés alá lehetett venni, amelyeken azelőtt semmit sem termeltek, nem lehetvén a terményt elszállítani. Nagy mocsarak vannak szerteszét az országban, melyek idáig csak maláriát terjesztettek s az emberek ezreit tették munkaképtelen betegekké. Most megindult a mocsarak lecsapolása, amivel sok és igen termékeny földet fognak művelés alá felszabadítani. Hazánk gyárai sok gazdasági gépet szállítanak Törökországba s a régi rossz gazdasági szerszámok lomtárba kerülnek. Az állatállomány feljavítására pedig sok tenyészállatot visznek ki hazánkból. Ha így halad Törökország, pár évtized mulva lakossága megkétszereződik, gazdag és hatalmas lesz s a „beteg ember” számottevő nemzet lesz megint Európa hatalmai között.