A szerelmetlenség Istenéhez
szerző: Ady Endre
A Sionnak hegyén szerelmetlen,
Boldog, ékes, hideg Valóság,
Én Istenem, szabadíts meg engem.
Kikért büntetsz, hogy igy szétomoltan
Még mindig fájnak a szerelmek?
Hűs vérűek unokája voltam?
Kikért büntetsz, hogy félve, utálva
Kit szeretek, nem szökök tőle
S nyomorultan huzódok utána.
Boldog minden rossz fiad, leányod
Kik szerettetvén nem szeretnek,
Vágyakkal őket meg nem alázod.
Boldogok, kik szirthoz hasonlítnak
S nem rózsáihoz hő-vizeknek,
Melyek buzgón, halálosan nyitnak.
Óh, én, világ eleven halottja
Csufja, gyávája, elveszettje,
Mindenkinek bus odaadottja.
Óh, én, kinek gőggel szerettetni
Volna szabad csak s nem vagyok más
Csak másokhoz ösztönözött semmi.
A Sionnak hegyén szerelmetlen,
Boldog, ékes, hideg Valóság,
Én Istenem, szabadíts meg engem.