A szerelem
szerző: Kis János
Édesb a szerelemnél
Semmi a földön nincs;
Minden szerelemben él
Akarmerre tekints;
A gerlice párjában
Leli boldogságát,
S elvesztvén, bús nótában
Nyögi árvaságát.
A virág nyílt kebellel
Vár Zephyr csókjára;
A repkény részvétellel
Foly fel a szilfára;
Egyik patak sebesen
Fut a másik felé,
Habjait szerelmesen
Hogy vegyítse belé.
A madarak lángjokat
Zengik az erdőnek,
S szeretői hangokat
Hallván tűzbe jőnek,
Epednek s szemérmesen
Rejteznek bokrokba,
A hol mesterségesen
Ér párjok nyomokba.
Életünk is szerelem
Nélkűl kit bájolna?
Akármelly fejedelem
Szerencsétlen volna;
Csak az hint meg virággal
Kopasz kősziklákat,
Az boldogít vígsággal
Kunyhót s palotákat.
Hogy hát érezz éltedben
Édes gerjedelmet,
Ártatlan légy szívedben,
S úgy érezz szerelmet;
Széppé csak ez teheti
Itt bujdosásodat,
S mosolyogva vezeti
Styxen csónakodat.