A szenvedélyes fürdővendég
szerző: Krúdy Gyula
Szalonkai azok közé az emberek közé tartozott, akiknek mindig savanyúvízszaguk van, akár kihúzták a dugaszt, akár nem azokból a régi üvegekből, amelyeket hajdanában minden valamirevaló úriember a pincéjében vagy a kasszájában tartogatott. Ezek a bizonyos vizek mindenféle betegségek ellen hasznosak voltak, kár, hogy idő múltával megdohosodtak a leggondosabb dugaszolás mellett is. De mégis, mielőtt a patikába mentünk volna, szívesebben megpróbálkoztunk ezekkel a savanyúvizekkel.
Szalonkai piros és ripacsos volt, mint valami répa. Sehogy sem illett volna alakja valamely emlékalbumba, amelyben többnyire mindig a hullámos, színészkedő, karcsú férfiak vannak divatban. Arcának tüzelése miatt iddogálta a savanyúvizeket, hogy mindig kis, rejtett, hegyekbe, erdőkbe, völgyekbe zárt, régi magyar fürdőhelyek jutottak az ember eszébe, amely fürdőhelyeknek éppen olyan dohos, kénes, szénsavas szaguk volt, mint akár Szalonkainak. Egy kis képzelődéssel Szalonkai bajuszát ama cincérbogarak nagy bajszának lehetett vélni, amely cincérek a fürdőhely tölgyfáin laknak. És a citrommal öntözött borjúszeletek is meg¬elevenedve tértek vissza a múlt időből, amikor Szalonkait hallgattuk: a kuglizóban, lugasban, a dalárdistagyakorlatok után... Csak a barátság kedvéért öntött bort is a savanyúvízzel telt poharába, és így szólott:
- Én voltaképpen csak két hónapot élek minden esztendőben, nyáron, korai nyáron, amikor a kakukk már javában bujdosik a galambok között, hogy mindenkivel közölje hátralevő éveinek számát. A kakukk figyelmeztet, hogy jó lesz az egészségemre gondolni, mert nem sok értelme van az egészség nélküli életnek. Az örökös hivataloskodás kiöli a lelket az emberből. Mit lehet tanulni a hivatalban? Vagy elintézett, vagy elintézetlen akta lesz belőlünk. De a kakukkszóra felfigyelek. Most jön az az idő, amikor valaki és valamivé lettem. Fürdővendég lettem, akinek van már valami neve is az országban.
Mikor Szalonkai urat megkérdeztük arról, hogy miként sikerült hírnévre szert tennie a fürdővendégek között, hamiskásan legyintett:
- Nem mindenki tudja ennek a titkát, aminthogy sok dolog titokban marad a világon a hozzá nem értők előtt. - Mondom, a kakukk megszólalása után, májusban szoktam megkezdeni a levelezést a régi fürdőigazgatóimmal és a fürdőtitkárokkal. A fürdőigazgatók rendszerint megtermett, megállapodott, komoly emberek, akik nemigen vetik le Ferenc József-kabátjukat. A fürdőtitkárok ellenben csak amolyan lenge gavallérok. Nem szeretem őket. Még ha a saját betegségük gyógyítása végett vállalták el állomásukat - mert minden második tüdőbeteg közöttük -, akkor is csónakázni viszik a magános hölgyeket, ha éppen valami tavacska van a környéken, erdőkbe kísérik őket, hogy megmutassanak nevezetesebb fákat, és nem tartóz¬kod¬nak az esti tánctól sem, amelynek rendszerint ők a kezdeményezői. Nem, a fürdőtitkárokat, ezeket a hölgymulattatókat nem lehet hasonlítani a fürdőigazgató urakhoz. A titkárok néha még az én leveleimet is válasz nélkül hagyták. Haszontalan népség.
A májusi kuglizóban, ahol a tavalyról maradt krétafeliratokat el akarják időközben tüntetni a pókhálók, meggondolásra méltóan hangzottak el Szalonkai úr szavai a fürdőtitkárok haszontalanságáról. De Szalonkai meggondolta magát, s így folytatta:
- Tehát a levelezés megkezdődött, amikor annak ideje elkövetkezett. Mindennap megírtam egy-két levelet, és úgy vettem észre, hogy betegségem már akkor is csillapodik, amikor a különböző fürdőhelyek neveit leírtam. Stubnyafürdő, Bikszádfürdő, Iglófüred, Sóstó-fürdő! És pontosan tudtam mindegyikről, hogy merre van a via, mert minden levélírónak első kötelessége, hogy pontosan tájékoztassa a postát ama útirány felől, amelynek levelét indítani akarja. Az oldalszúrásom határozottan csillapodott, amikor a felvidéki fürdőhely igazga¬tójának levelemet megírtam. Közöltem vele, hogy milyen természetű a betegségem, amely ellen orvosságot keresek nagybecsű vezetése alatt lévő fürdőhelyen. Megírtam, hogy voltaképpen vérszegénységben szenvedek, ezért piros az orrom és orromnak környéke. Apró pattanások szoktak keletkezni az arcomon, amelyet a helybeli orvosok a marhahús mérték¬telen élvezetével hoznak összeköttetésbe. De hát tehetek én arról, hogy agglegény vagyok, akinek a korcsmai kosztot kell elfogadni. És a korcsmárosok jó falatjaikat mindig nekem hozzák! Ez a megjegyzés egyúttal figyelmeztetésül is szolgált a tekintetes fürdőigazgató¬ságnak, hogy meglehetősen elkényeztetett gyomrú úriemberrel lesz dolguk, aki már von Haus aus megszokta a derék étkezést. Megírtam, hogy kelet felé szeretnék szobát bérelni, mert nagyon szeretem azt a reggeli napot, amely becsuszamlik a zsalugáter rései között, de a hármas számnak nem szabad előfordulni a szobám numerusában. Szeretném, ha vagy kertre vagy fákra nyílna az ablakom, mert a kert hangjait még álomtalan éjszakákon is elhall¬gat¬hatom. Az ajtón rendesen működjön a zár, mert nem okoz örömet, ha mindenféle szórakozott fürdővendégek eltévesztenék az ajtómat éjnek idején, és ott másféle szobát keresnének. Szeg legyen az ablakfában, amelyre a borotválótükröm felakaszthassam, itthon ugyan nem borot¬vál¬kozom mindennap, de ha már fürdővendég vagyok, mindennap megtisztogatom az arcomat, mielőtt a reggeli muzsikálás elkezdődne a Zenepavillonban.
- A Zenepavillonban! - mondtuk most kortyokkal nedvesítve kiszáradt torkunkat, amelyeknek szárazságát nemcsak az esti dalárdapróba, de Szalonkai úr elbeszélése is fokozta.
- Én ugyanis nem tartozom ama fürdővendégek közé, akik a szobájukat csak abból a szempontból veszik vizsgálat alá, hogy benne az éjszakát is eltölthessék: én gondolok arra is, hogy jöhetnek esős idők, amikor az ereszről reménytelenül csurog az eső, köd borong a hegyek között és a völgyek mélyében, a sétányokon senki sem jár, és a fürdővendég levél¬írással tölti idejét a szobájában. Szeretném tehát szobámat mindenféle kényelemmel felszerelni, a szállodai tollak és tintatartók nem mindig megbízhatók, a lámpák felmondják a szolgálatot, ugyanezért gyertyatartókat is kell készíteni. Én már levelem ebben a részében hangsúlyoztam, hogy a kényelemhez feltétlenül szükségesnek tartom a csengőzsinórt, amelyen az ember kitöltheti bosszúságát, a vetkőzésnél, még ha nem is volna rá szükségünk, lábunknál gubbaszkodjon a csizmahúzó; a bérszolgának vörös bajsza legyen, és Antónnak hívják akkor is, ha más névre keresztelték.
- Antónnak hívják! - ismételtük mi, hallgatók, akik még sohasem fordultunk meg igazi fürdőhelyeken, megelégedtünk egy vadszőlő lugassal, ahol ábrándozhattunk.
- Nem tudnám bizonyosra magyarázni nektek, hogy miért tartom az Antónokat megbízható bérszolgáknak, csak a tapasztalat segít ebben az irányban. Egy Antón még sohasem törte el a csontgombokat a kábátokon, a kalapokkal és cipőkkel úgy bánt, mintha ő viselte volna őket, büszke volt arra, hogy valaha ódon hangzatú fogadókban urakat szolgált ki.
- A fürdőigazgató válaszolt levelemre. Szinte elképzeltem a fürdőigazgató urat kis iroda¬szobájában, amint az üresen érkezett postakocsi vagy omnibusz elgördülése után kettőzött hévvel ült neki a napi postának, hogy végre vendégekkel népesítse be a fürdőhelyet. Karjai mint a hurkák feküsznek a nyomtatott prospektusokon, amelyeket különböző címekre elküldöz, de a magamfajta vendégnek (akinek leveléből kitetszik, hogy nem újonc a fürdő¬vendégségben), személyesen válaszol. “Igen, nagyságos uram, parancsára Antónnak hívjuk ezentúl a bérszolgát” - kezdik válaszukat a fürdőigazgató urak, és pontról pontra haladva levelemen, lehetőleg mindent megígérnek. Sehol sincs jobb dolga a fürdővendégnek, mint Magyarországon. Egyszer, még fiatalember koromban célzást tettem arra egyik fürdőigaz¬gatóságnak írott levelemben, hogy nem bánnám, ha a fürdőszézsúr idején megismerkedhetnék olyan hölgyekkel is, akik közül feleséget választhatnék, mert nőtlen vagyok. A fürdőigaz¬gatóság éjjel is kézbesítendő, sürgős levélben válaszolt, hogy a maga részéről nagyon boldognak érzi magát, hogy ilyen bizalommal vagyok iránta. Az ő fürdőjükben már sok olyan ismeretség köttetett, amely boldog nyomokat hagyott a későbbi életben is. Igénytelen, házias, csendes, természetimádó és otthon ülő nők látogatják a fürdőhelyet, akik mindig a tavalyi divat szerint öltözködnek, még ha vagyonosabb családból származnak is... Ez volt az a fürdő¬igazgatósági levél, amelynek a kedvéért majdnem útra keltem, hogy szabadságomat valamely felvidéki fürdőcskén töltsem - mondá most elmerengő sóhajtás kíséretében Szalonkai, mintha élete valamely felejthetetlen élménye jutott volna eszébe.
Mi, hallgatók, feszülten várakoztunk, hogy vajon mi lesz ennek a különös szerelmi históriának a folytatása, amely a fürdőigazgatóság közbenjárásával kezdődik, mint valamely nyári lakás bérbeadása vagy pedig egy lampionos, nyári táncestély. Feszülten vártuk, amíg Szalonkai valóban kidörzsöli a könnyeket szeméből, érdekeseket sóhajt, savanyúvizét megkeveri némi borocskával, hogy valóban olyan szaga legyen a történetnek, amely kis fürdőhelyek platánjai alatt szokott előfordulni, miközben a fürdővendégek a víz csobogását hallgatják, amely a fürdőkádakat megtölti. Igénytelen, házias, természetimádó, otthon ülő hölgy! Vajon, ki tudna ellenállni ilyen, napjainkban ritka tüneménynek?
- Néhány napi gondolkozási időt adtam magamnak, mert hiszen még csak május hónapot írunk, amikor az előszezon kezdődik, és voltaképpen csak bujdosóban vannak azok a fürdő¬vendégek, akik a halál, nehéz betegség elől otthonukból elszökdösnek. Az én betegségem nem halálos, várhatok vele akár júliusig, gondoltam magamban. Hadd forgatom meg csak ezt a dolgot az igénytelen, házias, természetimádó, otthon ülő hölgy körül. Gondolkoztam, barátaim. Gondolkoztam azon, hogy tényleg útra kelek valamely fürdőhelyre, amelynek igaz¬gatóságával már évek óta levelezésben vagyok. Gondolkoztam, hogy egyszer majd valóban a szemük közé nézek ezeknek a fürdőigazgatóknak, akik levelezésükben olyan udvariasnak mutatják magukat. Bepakolok, és megérkezem az omnibusszal. Bemutatkozom: Szalonkai vagyok, aki annyi esztendő óta érdeklődik a fürdőhely viszonyai iránt, akinek annyi esztendő óta küldözgetik a prospektusokat és névsorokat, amikor a szezon megkezdődik. De őszintén megvallva, mindig visszatartott valami. Az, hogy házasságot ígértem egy igénytelen, házias, természetimádó, otthon ülő hölgynek, akit talán már el is jegyeztek valahol részemre. Nem mertem útra kelni a fürdőhelyekre, éppen e lefoglalt hölgy miatt, mert ismerem magam, szenvedélyes ember vagyok.