A szőnyeg
Itt kavarognak emberek, növények
és keveregnek selyemrojt-keretben,
kék sarlókon fehér csillagok égnek
s minden lebűvölt, dermedt táncba retten.
Kopasz vonalak vége dús cikornya
s ellentmondó a rajzok furcsa teste.
Nincs senki, aki e rejtélyt feloldja,
de az egész felébred egyszer este.
Akkor borzongnak a halotti ágak,
miket körök, ívek zártak be folyvást,
a bogzott bojt elé nyíltan kiállnak
és végre hozzák az igaz megoldást.
Nem szóra és nem minden percben éppen,
a durvák mitse látnak itt e mintán,
sokaknak sose szólanak beszédben,
csak keveseknek szólnak képbe, ritkán.