A szép horgany tű
1.
Tavaszszal, mikor a fűzfa zöldelt,
Hajnal hasadtakor esett,
Hogy szép horganytűm elveszett.
El, el! igazán elveszett!
Oh jaj nekem! Ejhaj!
2.
Az én horganytűm elveszett:
Ki fia volt az a diák,
Ki szép horganytűm felvevé?
(Valaki fölvette bizony.)
Fel, fel! fölvette valaki!
Oh jaj nekem! Ejhaj!
3.
Akárki lelte meg tűmet,
Ha nékem visszaadja azt,
Meghálálom jóságtokat.
Meg én! meg én! igazán meg én!
Oh jaj nekem! Ejhaj!
4.
Meghálálom jóságtokat,
Bár, ha tudná apám, anyám,
Összetörné a csontomat,
Össze! igazán össze ám!
Oh jaj nekem! Ejhaj!
5.
Összetörhetnék csontomat,
Letéphetnék a húsom is:
Meg nem másíthatnák szivem.
Nem azt! nem azt, igazán nem azt!
Oh jaj nekem! Ejhaj!
6.
Meg nem másíthatnák szivem.
Mert halva bár, a sírban is,
Mindig csak azt akarnám.
Azt én! de azt! Valóban azt!
Oh jaj nekem! Ejhaj!
7.
Mind azt akarnám sírban is.
Tizenöt esztendős vagyok:
S még nem szerettem eddig.
Nem én! nem én! nem, igazán!
Oh jaj nekem! Ejhaj!
8.
Még nem szerettem mostanig.
Ha megtudnák jegyesemék,
Válópert kezdenének.
Azt ők, de azt! valóban azt!
Oh jaj nekem! Ejhaj!
9.
Válópöröm megkezdenék,
Mindjárt nem kellenék nekik
S férjhez mehetnék máshoz.
De férjhez ám! férjhez bizony!
Oh jaj nekem! Ejhaj!
- Megjegyzés
- ↑ Kiírtam: „JOURNAL of the North-China Branch of the ROYAL ASIATIC SOCIETY for 1871 & 1872” George Carter Hent értekezéséséből: Chinese Lyrics (mely különben semmit sem ér). A. J. jegyzete