A szél (Sully Prudhomme)
'
A szél süvölt, mennydörgést hallani.
Ködóriások roppant kardja vagdal,
száll az avar, s mint réz, csörög a vad dal.
Ott túl az erdőn szörnyű falka rí.
Csak hallgatom, mi ez a hallali.
Mint hogyha küzdene az Éj a Nappal.
A porkoláb a láncát-tépte rabbal,
s zúgnának vad királyok hangjai...
Hagyom, hogy a történelem viharja
emlékeim pászmáját fölkavarja,
bú, vágy se bánt ma, minden hasztalan.
Amint dühönghet, hogy ez kifér a törkán,
csak a fejem paskolja ez az orkán,
mást nem tehet, cibálja a hajam.