A századik
szerző: Ábrányi Emil
I.
Száz volt. Száz ember. Száz hős kapitány.
Foglyúl esett mind hosszú harc után.
Manasszes, Gád, a Sámuel fia,
És Úziel, a bátor dalia,
Jób Gíleádból, Rúben és Aház,
Dán, Ammihúd, Kaleb, Benája. - Száz!
Mind elbukott. De nem volt soha rab
Gyötörve büszkébb, láncon szabadabb.
Miért harcoltak? Fegyvert mért fogott
E sok derék hős? Védték a jogot.
Védték a rongyos, tiprott nép jogát,
És Jehovának fényes csarnokát,
Amit hajdanta Jórám épitett...
Védtek adott szót, fölcsúfolt hitet,
Egyszóval: mindent, ami nagyság, szentség,
Hogy Izraelt a járomból kimentsék.
II.
Elbuktak. S Róma helytartója éled.
Most ő az úr. Kezdődik az itélet!
Karók, keresztek, mint a jegenyék
Két hosszu sorban... s rajtuk lánggal ég
A lázadó: élő halotti fáklya.
Suhint a bárd, recseg-ropog a máglya.
Irtózatos, vad bosszút áll e népen
A császár híve, a császár nevében.
Egyszerre tíz. Megint tíz. S ujra tíz.
Vérrel keverve fut a hegyi víz,
Mely gyors habjával Rámaót befolyja...
S az égő testek szörnyü füstgomolyja
Mint felhő száll a Bethgader hegyére.
De jajszó nincs. A hősök büszke vére
Mély csöndben omlik. Mintha szobrokat
Vágnának ketté - hangot egy sem ad.
III.
A százból egy maradt még: Jonatán.
Utolsó. Mert első volt a csatán.
Mind meghalt. Látta, s nem rándult a képe.
Egy néma könny szaladt csak a szemébe.
Jön a pribék, kezet emelni rája.
De int a császár buzgó, hű szolgája,
A hatalom becsvágyó embere:
"Fickó, megállj!... Előbb szólok vele!"
Szól hozzá: "Vége! Minden tönkre ment!
A tereken halálos, néma csend,
És egy hiján a népjog száz bolondja
Békés halott! Többé egyik se rontja
Uralmamat! A lázadást levertem,
Sírbolt a házam, temető a kertem,
Országunk vérzik irgalmatlanul...
De megmutattam: én vagyok az úr!
Törvényt papoltok? Népet védtek? Ó
Rajongó csürhe! Sok hitvány bohó!
A nép? A nép igavonó barom,
És ebből áll a törvény: akarom!
Cézár előtt meghajtom a fejem,
És ő segít, hogy űljek e helyen,
S ti én előttem meghajoljatok:
Ez itt a törvény és ez itt a jog!
Látod: mit ért a buta ellenállás?
Mondtam neked: Cézárt szolgálni hálás,
Kedves dolog! Más nem lehet hatalmas,
Más nem lehet erős és diadalmas,
Csak aki hódol és hizelkedik
Dicső Cézárnak! Úgy van! Ti pedig
Népről beszéltek s oda visz a gőg,
Hogy föllázadtok, átkos pártütők!"
IV.
Gúny villan át a zsarnok vad szemén:
"Ha életed most megkimélem én,
Makacs bolondok hírmondója: nos
Mit fogsz csinálni? Nézz szét! Légy okos!
Magad vagy immár! Győzelmes karom
Mindent levert! Nincs több forradalom!
A lázadók máglyán, karón, kereszten!"
*
S a századik megszólal: Ujra kezdem!